A meztelen nap

Eltervezett „meztelen napunk” úgy kezdődött, hogy felöltöztem.

Épp a telet látogattuk Délen. Épp úgy, mint egy éve, a hó eleredt. Vizes kásás, apró, de sűrű pihékben kezdte befedni a már megújuló füvet, bokrokat, utcát, autót háztetőket.

Éjjeli négykor.

A terv hiányosságokra épült. Ki nem számíthattuk előre, hogy a szoba, ahol az éjszaka telt, kicsit hidegebb volt mint reméltük. Igazi kezdéshez le kellett volna venni dupla pizsamát, fürdőköpenyt. Felöltözni, lesni baglyot és éjjeli portyán a házimacskát könnyebben kivitelezhető volt. Kutyát sétáltatni meg végképp nem lehetett mezítelen. A nüansznyi tévedést a tervezésben a kedves is dupla ruhát húzva helyesbítette, rá bolyhos, meleg köpenyben itta a forró gyömbérteáját és a kávét.

A délelőtt csobbanás meleg gyógyvizekben elmaradt. A csábos selyemköpeny, piros, új szerzemény avatása is. Piacra mentünk bableves ügyekben, egy másik terv szerint. Hóesésben és vastag ruhákban. A kinti hideg után majd két órányi TV, meg Fejes Endre retró, nyomtatottan, aztán újra a burokbővítés, ebéd valami olaszos nevű, echte szecsuáni levest és egyben sült csülköt rittyenteni képes, kifejezetten hangulatos, barátságos kiszolgálást is adó étteremben. Új felfedezés, megérte betérni.

Lábunkban az eltelt napok számolatlan kilométereivel újra „haza”, a szállásra, s közben éreztem, fáj, ha levegőt veszek. Érkezés után be lettem parancsolva a forró zuhany alá, mezítelen. Elvégre meztelen nap volt, megtervezetten.

Utána?

Hat réteg ruha, takaró, kutya hónalj alatt hófehéren és Fejest rendületlenül nekem olvasó nő. Tőle forró tea. Indulás gyógyvízben csobbanásra - letiltva.

Elfogadtam.

Benyomott Algopyrin, törten, mint a köret, a krumpli, az ebéd csülke mellett, feldobott!

Gondoltam, ideje tenni magamért valamit. Beöltözés Kamcsatka-dresszbe, s irány a közeli bolt, erőleves kockákért, test- és lélekháztartást javító gyógyszerpótlékként.

Mindössze két perccel késtem le a zárórát. Csupán helyettesítő megoldás volt a szálláshely éttermében beszerzett két adag bableves. Aznap este csak az volt. A perverzitásért nem rajongok, így leszűrten kértem. Csak a levet. „Otthon” (a konyhabejárón, mint visszatáró ismerős ki- és áteresztve) felforraltam, megborsoztam kicsit, s beszürcsöltem, mint szebb napjaimban a vodkát.

A kedves arc meghallgatta a beszerzés-történetet, együttérzett a szürcsöléssel, s visszadugta szép fejét Fejes Endre Pék Máriájába.

A levegőt már könnyebben vettem. Azt, hogy ma sem visz el az ördög, már tudtam akkor, amikor némi tatárbifszteket befaltam, nyers uborkával.

Szép a mezítelenség, állapítottuk meg ketten, elalvás előtt!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.11.27. 22:00