DÓRI

Temettünk, temettem.

Most már évente egyszer.

A ruhásszekrényből kikerestem,

elővettem a régi,

zsinóros díszmagyart.

Már újra rám megy,

Jól áll, mondták a lányok megszokottan.

Lévén nem közvetlen rokon,

csak barát, a hátsó padsorokban,

felemlegettünk letűnt élményeket.

A távozott, tömjén füstjében

már fentről űzött ördögöt,

a templom előtt felhőből pityergett,

mint benn búcsúztatók.

Az ittmaradt társ szemében

kedves arca derengett,

s ki tudja, ötvenhat,

együtt-év után

még mennyi, keserves

magány.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.09.02. 15:00