RÉMÁLMOK

Önfelkent zsírpapnő

meztelen fehéren

aszfalton totyog.

Tojós galamb, ledér anya szülte.

Csőrében magot visz magvetőnek.

Libasorban, ludak tömötten utána,

nyakukban fekete tábla:

hiány a gúnár manapság.

Ecseren dúl a tánc,

forog lakodalmas.

Egybekel Méne és Tekel.

Foly’ a bor, törik pohár.

Kajla rímeken vihogna násznép,

vőfélyért kiált.

Fűzfa szülöttje feláll,

könyvet vesz kezébe,

széles mosollyal olvas fel

Plutokratoszt.

Öltözőtükör előtt

jótestű alfanő, semmi fanszőr,

nyolc karral tevékeny.

Hagymát pucol lecsóba hagymázosan.

Kiizzadt könnycsepp lecsorog

pazar halomra, bimbón megáll.

Vers lesz belőle sajna...

Nyírfatörzs, kéreg

barnán repedt. Kinn a tél

fehérje ad hátteret

résekben összebújt

sok, piros-fekete, fázós

bodobácsnak. Kiadóra várnak.

Vagy új lakásra.

-csataloo-

BGJ.2009.02.07.