A KAKASSZÓ ELŐTT

Meglep, van, nem is,

ahogy monoton, változatlan,

vagy változó köröttem,

bezártságra épített világom

fényangyala.

Kutakodásra késztetsz múltjaimban

és gép elé ültetsz hajnalok hajnalán,

hogy keressek, megtaláljak

valami vélt gyöngyszemet.

Gyöngytyúk, mondhatod,

megsértődni sem fogok,

mert nem udvarodban kapirgálgatok,

de erős, vén,

sok tárházas magamnál.

Most az el nem vetélt,

agyból kicsuszant

erdélyi leánykám,

a ma hetven éves

egy vallomását olvasom.

Megtaláltam rendezetlen

magán-halálsoron,

közben egy családregényen is dolgozom.

Két végén ég megint a gyertya.

Rosszkor, rossz kor.

Mire is jutok majd?

Ki tudja?

Mondd, hány vége is van

a botnak, amivel ütni tudsz?

Mennyi ideje a hallgatásnak,

amibe beburkolódhatsz,

vélt, vagy

valós krízishelyzetekben?

Balog Gábor

-csataloo-