KERESZTÚTON

És ment

mendegélt

ért keresztutakhoz

Nézte betonkereszten

a corpust. Kérdezte, nekem

mit mutattok, te itt, megfeszítetten

betonkereszten keresztúton, a másik meg

fenn, láthatatlan, gondoljátok, hogy nem tudom

elcseszem minden jóra rezdülő, nyitott kapcsolatom, csak

a tarisznya marad vállamon, és a Király bőg belőle, kissé fejbelőve,

göndörfürtösen?  Nem. Nem hiszem, hogy csak ennyit érek, és  minden

kiskaput kerülve is beérek, mint a körte, vagy mint a rév, a váró. Szívem nyitott.

Csak alvajáró betegként kering Hold körül, az meg örül, hogy van bolygója új. Ember

ha esendő,  mint én itt, tanul, és csokorba gyűjti  kétségeit. És  keresztútra érve dönt is.

Mindegy hogyan.

 

 -csataloo-

BGJ.2008.07.31.