SZABIN NŐ?

(mikor az érzés ráül a szóra)

Ma Zsuzsanna elrablásáról

akartam írni,

mert

olyan ritka egyszerű ez az élet,

hogy ketten veselkedünk neki

a ténynek,

épp ideje elrabolni téged,

meg te sem élsz másban,

mint, hogy vigyelek.

Nézem, épp jó az idő

a rabláshoz is,

benzin a tankban,

és jó iramban

leugrom hozzád Szegedre,

batyut ne készíts,

nálam összeszedve

minden deres fejemben,

ami kell, hogy újra játsszuk

a húszéveset.

Elhozlak, hidegre beszéljük szánkat,

meg énekelünk.

Minden, mindent,

ami kedves nekünk.

És megállunk egy-egy kútnál,

hol enni, hol egyéb..

Megérkezés után?

Úgy sincs ruhád!

Majd ágyba viszlek,

és ünnepelünk is, te meg én.

Sárga sarlójú hold peremén

miattunk könnyez majd

november örömében.

Leszel az ablakon,

télelőn bekacsintó

lenge tavasz.

Zsuzsanna elrablásáról akartam írni,

nem megy.

Slusszkulcs elő

és indulok érted!

-csataloo-

BGJ.2008.11.20.