PARÁZNA SZEMLÉLŐDÉS

(LÁGY, KÉK, ACÉL)

Időnként Monet

kék korszakába vágyom.

Kék tavaszba-nyárba,

kék vízen.

El is hiszem, ha ott vagyok,

hogy evilágban,

saját szemem kékjében is

egészként létezem,

s csak szűrő a lencséken

a más színt is ismerő,

érzés varázsa.

Picasso kék korszakába

csak a zsonglőr tudománya szorult!

Nekem?

Örökre szín az életem!

Elhitet sosem megvalósíthatót,

átfest profán valót,

von aurát szeretkező,

szép magunk köré.

.

Zöld, és rám mosolygó szemedben

tengerszememet látom.

Nagy. Mély. Te vagy!

Felettem az Isten ege.

Családregény is lehetne,

amit megélek.

Magán-Odüsszeia.

Ha nézlek,

vérem vöröse kék-zölddé válik,

elhiszem,

az utak, mik hozzád vezettek,

a feljebbvaló,

a fenti által megtervezettek

voltak, maradtak.

Válnak örökséggé kettőnkben.

Bennem.

Maroknyi porban.

Monet kékjében,

egy, a semmiben álló hajóban.

Míg tart az életem,

s talán tovább.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.11.27. 5:55