EGY BESZÉLGETÉS

VÁRHATÓ KOREOGRÁFIÁJA 

 

Egyszer leül majd szembe veled

a Király, a Bíró.

Hosszú beszélgetésre.

Elfogadja, ha bort teszel elé,

pedig viszkis, alapból.

Fintorog,

de tisztára mosott poharat,

derűvel vizslat majd csontos arca,

kedvvel néz tőled kapott

méz, vagy vérszínt utánzó nedűt.

 

Felkészültél?

Saját történeteid hőse!

Tudsz-e átlépni tényeken,

borostyán burkú lélek?

Vagy mindent bevallasz,

míg fogy a bor,

mert megijeszt

komor csuklya alól figyelő fehérség?

 

Tetted-e mérlegre már, mi az,

mit feledhetsz?

Maradt-e emlék, mit nem vitt

magával puhaléptű, tolvaj idő?

Semmivé lett ígéretek,

ha hallgatóságnak odaülnek,

mert oda fognak,

félsz-e majd, hogy arcodba mosolyogják

volt napok hazugságait?

Fogsz-e pirulni?

 

Lesz-e erőd,

maradék-annyi hited,

hogy melletted érvelő,

szép szerelmek könnyét, tüzét,

elszállt, megmaradt, őrzött melegét

teszed óvatos cseretárgynak

asztal közepére,

bor mellé,

és remélsz enyhébb ítéletet?

 

Mert figyeli majd

ahogyan mondtam,

arcod, kezed, szemeid.

Félszeid leplező szivar parázsát,

csöpp tüzet Gyehenna összes melegéből,

a magát Királynak, Bírónak tudó,

egyetlen biztos.

A csuklás arató.

 

-csataloo-

BGJ.2009.04.10.