MINDSZENT ELŐTT

A kakas, keresztlécén,

fél szemét kinyitja,

fejjel oldalozva pislant

a tyúkra.

Tart még az éj,

nyakát igazítva elnyeli

fényt hirdető hang

gombócait.

Az árny a kertben,

kerül még egyet,

köpenye belsejét hímzi

lopott sugárral,

sárga csillagfonállal varrja el

későn megkezdett

álmaink

Diófán maradék

levél bólogat, csak magától,

a súly lehúzza,

vén fától kapott

röpke létet készül

befejezni.

Se hang, se nesz,

a kőkereszt előtt

labdában krizantém

sejlik fehéren, s domboldalban,

az éren, lassú csepp

indul hosszú útra

a tenger felé.

BGJ.2007.10.29