Éj a parton

Látod, semmit nem old meg,

hogy összefutottunk,

találkozás ennyi év után,

csak mint kő alatt halat

felzavar kutató kéz,

mint tükör, kettőnk

karjával görbített,

ész harca újra érzelemmel,

vonzás lefilmezése,

és „megnemértelek mégse”

csattanóként.

Az alapokban különbözünk,

te visszahúzódsz, én nyomulok.

Lágyan karolsz, én markolok

erősen, az ölelésem:

kötődés koreográfiája,

és hiába érted,

nem kérsz belőle

annyit, amennyi jutna.

Azért mégsem volt hiábavaló!

Hittem, hogy sajnálat,

tán szeszély hozott karomba,

és bánod: rossz döntés!

Visszakívánod békekötés

helyett a hadihelyzetet.

Most csillagos éjben,

Hallgatva hallgatásod rájöttem,

mindig is láttad lelkemet.

Bgj.2007.07.22.

.