KI A BARÁTOM
Mondd, ki a Barátom?
Gyermekkor eltűnt álmából a név,
szerelem suhanc-koromból,
nálam gyakran pohárban toporgó
papramorgó?
Mondd ki a Barátom?
A kitartó, következetes,
de út-vesztett eszmetárs,
habokban hányatott,
-tévedni könnyű -
sors-fosztott papírhajó,
vagy sirályok szárnya,
szárnyaló, bontásra váró,
fém-kolosszus
telefirkálva sok szlogennel?
A besúgó?
Az „élet csak álom”,
esetleg „játék”-ot mímelő,
a kártyás, a vámszedő?
Köpönyeg-váltó sok sorsosom?
Pár, velem még
beszélőviszonyban álló rokon?
Apám emléke, vagy anyámé?
Étel? Friss fuvallat?
Tavasz?
Pompa és pomádé?
A János-bogár fénye zölden?
Csillaghullások változó időben?
Ki az?
Mondd, ki a Barátom?
Önmagam, vagy a szakállas óriás?
Neuberger Zoltán pécsi órás
másodszülöttje, kit nem láttam
ötven éve, pedig neves személy?
Titánia, vagy Titanilla?
Isten megfestett, Ádámmal
kapcsos ujja, vagy Belzebubból
a kénkő?
Mennybemenetel, vagy a kárhozat?
Ébren megélni az álmokat,
vagy átaludni az ébredést?
Medárdot várni, vagy Karácsonyt?
Főzni, osztani, vagy inni a mákonyt
való világban?
Ki a Barátom?
A párom.
Balog Gábor
-csataloo-
PS. hosszú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése