VÁNDOR A FÉNYBEN

Láttam, ahogy ágyában feküdt.

Mellére ráült a légszomj,

a zörgő ziháláshoz sem marad

már ereje.

Jó ember volt.

tartalmas élet mögötte,

és oly nyilvánvaló,

hogy előtte már

csak egyetlen út maradt.

Párja, a nő, csendben,

befelé zokogott.

Mint imamalomban szavak,

pörögtek előtte évek emlékei.

Tudta a pirkadat

nem hagy számára mást,

csak bánatot és a corpust.

A szoba felfénylett hirtelen!

A búcsúzó ágyánál

két hófehér,

éteri lény volt jelen.

Küldetésük van,

beteljesíteni jöttek azt!

Tenyerük nyújtották szenvedő

felé.

Egykor erős testből

a halhatatlan,

a lélek kicsusszant,

ült angyaltenyérbe,

vállán elmúló földi léte

már-már súlytalan terheivel.

Újabb huszonegy gramm,

félmosollyal várta a változást.

A nagy út előtt,

bizony érezhető volt,

legvégső földi gondolatával is

ölelni akarta a lent maradót.

Az Emberfia jobbján

a széles tömeg

mára új lélekkel gazdagabb.

Szegényebbek

mind a lentiek,

a Föld, és hosszabb az út

örök találkozásokig.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 01. 06. 4:56