PERCKAPCSOLAT

Ha arra vagy kíváncsi,
van-é jövő?
A válasz: Nincsen.
Csak jelen perceg,
kimerevülten.
Lassú némafilm.
Kép a képben.
Te bennem,
én benned.
Fülön be, fülön ki szálldogálok.

Megálló voltam, vagyok.
Jó megálló.
Érzések, képzetek, falra félszavak,
graffiti, tompa színekben,
és adottság.

Mikor építek, kopott vagyok.
Sokszor elfelejtett.
Táncolni sem tudok.
Egy megálló, stabilan megépített,
és lába sincsen.
Hiába szól táncba hívó zene,
az újravágott frufrun,
újratekert,
kötélen vassal sütött álomtincsen
nincs megtartó, csak szúette
keresztgerenda.

Nem az én napom fénye botlik el.

Kerestelek és kívántalak.
Megkaptalak, belaktalak.
Megalapoztalak.Tettem önzetlen.
Akartalak?
Melléktudás!

Új indulással kezdheted
megújult, életed
ahol tetszik.

Az olvasó búcsúdalnak hinné!
Nem az.
Igaz, többet nem bújhatsz hozzám.
Bántottál.
Fel sem fogtad.
Volt esélyed és megaláztál.
Egyszer.
Hitelkeret kifújt.
Leírlak.
Könyveimben a bevétel oldalon leszel
és adózok majd utánad.
Keveset.
Kis időre.

-csataloo-
BGJ.2009.09.11. !!!!!