A CINIZMUSOMRÓL

Ahogy számolgatom,

mérlegelem, s vetem

tudatom fel-felvillanó

sutjai egyikébe,

van bennem jó adag cinizmus.

Vagy lepedőnyi!

Emlékszem például Erzsikére,

ki álmos hajnalon

jó előre

jósolta, elhagy,

mert más a sorsa,

s én mindössze

annyit válaszoltam:

„Nocsak!”

Emlékszem bizony Klárikára,

aki szerelem helyett munkára

akart szoktatni engem,

lázadót,

számon is kérte volna rajtam,

miért fizetünk mi ketten,

együtt gyermektelenségi adót,

ha annyi időnk akad matatni

itt-ott,

és kibekkelni azt?

Mondtam, ebadót is fizetek,

nem igaz?

Gyermekkoromból emlékszem

egy szőke lányra,

ketten ültünk vele

álombatárra

egyben feleségem is volt

(már az óvodában).

Csókjaimmal a homokozóban

pecsételtem a vágyam,

de pékségem, és szalámigyáram,

mind megálmodottak,

hat fiú-hat lánnyal

füstbe mentek,

mert nem ismertem

gyártástechnikáját,

sem szaláminak sem gyereknek!

Az érzések gyakran feltüzeltek,

ágyaim itt, meg ott megteltek,

frigyek hajléka lettek,

hol nekem, hol másnak,

mikor-kivel.

Megannyi díszes mondatom,

vallomásom ütötte

nagy kővel agyon

cinizmusom a csattanóban.

Út vége felé, bevallom,

kicsinke, egérnyi rész mégis akad,

mint cinizmus bennem:

Cincog, ha nincs mit ennem,

Táncol cini-muzsikára,

ha eljön szerelmem,

és a kocsiban,

ha a hangerőt maxra feltekertem,

rezesbanda, vagy Tankcsapda szól,

hogy ne mindig

második Walzt, te bamba,

és gyerünk,

cini-cindadratta,

meg cindadratta bumm!

-Balog Gábor-

-csataloo- loopaci-

2024.01.15. 7:38