JELENTÉSEK KÖNYVE II.

- irodalmi műhelygyárosokról -

Jelentem, felsorakoztak.

Két tömött sorba hoztak vásárolt észt,

árult diplomát, színházi jegyszedőtől

kéz alatt kapott ön- és másámítást,

béreltek frakkot, nyakkendőt hozzá, csokorba,

lesik egymást, kinek a nője rongya

cifrább,

a nő se számít, nem baj, ha ronda,

s leginkább arra vágynak,

az első sorból majd felállnak,

jól bekiabálnak az előadásnak:

Színész! Ripacs vagy!

Jelentem, csupán kutyák!

Sok csahos.

Koncokon hízott, meg arra hajlamos

tenyészeb.

Bezárt gyárkaput őrző

széklábformázó, ősz művezető,

bamba akarnok.

A sihta végén az elmaradt sziréna,

az Auróra szocbrigád naplója

maradt csak emlékül álmaikba’.

Csak az.

Jelentem, a vízen, csónakban ülök.

Kezemmel habokat fésülök

kócosan szög-simára.

Szép az éj. Hideg.

Cizellált köldököt rajzolok

a folyóra festett, nagy, sárga

hold hasára.

Balog Gábor

-csataloo-

2010.11.03.