JELENTÉS

- gyerekről, szerelmekről, temetésekről -

Apróember!

Vadrózsa bokra, csokra virágnak

kötve csillagokra, lóg kötélen

valami mennyből.

Kötél, azon bogok.

Rajta horzsolt tenyérrel

Jákob ingázik hegy és lejtmenetben

az istenhit és istentagadás között.

Lajtorja rég elveszett.

Maradt többcélú kötél.

Mit ér az élet nélküled?

Mit érhet veled, Apróember?

Óriás? Szűz? Rosszerkölcsű némber?

Lélekkufár! Nő! Férfitest-építő!

Mozdulatlanságba tespedő,

kipattanásra váró, ütközésig nyomott rugó,

bomlott agy, meg hogy eljössz!

Majd, ha ….

Télben virágot lépő talpaid

vizes nyoma fürdőszobámban.

Az ágyban, igen, ott hiányzol!

A pótlék is elvan, tesz-vesz,

kirámol benne élt sok történetet,

numerák között nézetet cserélünk

múlt, meg jelenről.

Ő láthat engem,

én meg őt veszem semmibe,

mert minden magasztos ige,

főnév, jelző, határozó,

mint aktus utáni kötelező

tisztasági tus cseppje

pereg le rólam. Veled.

Test, fejezve abba aktust,

még remeg ölében.

Az egészben

egyedül te voltál bennem.

Jelen.

A pótlék elődje.

Jelentem osztálylétszám harminckettő.

Hiányzik Baranyabán, Solymossy,

Nagy, Korjukova,

Jarabi, Nyitrai, Horváth.

Végleg és igazoltan.

-csataloo-

BGJ.2009.05.21.