JELENTÉSEK KÖNYVE IX.

Most, hogy kényszerű tűzre dobtam

szigetlakó életem minden rutinját,

a dunai köd helyett

reggel esteváró, este hajnalt áhító

nyugtalansággal vagyok éber.

Vagy alszom.

A szomszéd kutyáknak panak'szom,

más előtt hallgatok.

Az időt számolgatom, mennyi kell,

míg belenyugszom a változásba.

Hiányzik Tibi a szomszéd,

a ritka bennlakókról

naponta szóló férfipletyka,

gallyazó daruskocsi kék,

vagy szürke égre feleslő ága,

a rőzse pattogása kéz alatt,

míg töröm.

A fából összetákolt, parányi kocsma,

ahol harminc év alatt

sem vert laposra senki-senkit.

Habosra tervezett reggeli kávé,

beköltözött, kivénhedt bankár előtt,

a szakszervezetis trécse a könyöklő mögött,

ki megy joggal lapátra ma,

s kinek jut holnap kasza.

Hiányzik a Duna dallama,

locsogva parton.

Úszó fatörzs,

hogy a forgón megakadjon,

alapja legyen nagy tüzeknek.

Sok harcomban voltam már vesztes.

Tudom, ha vesztes vagy, elfelednek.

Csak benned él tovább az emlék.

Néha, vers lesz belőle.

Vagy valami, olyan.

Balog Gábor

-csataloo-

2011.02.28.