JELENTÉSEK KÖNYVE XV.

A gyerek munkából jött.

Hosszú éjszaka.

Benzingőz.

Tavasz fuvallata lelket meg nem érint.

Vagy mégis teszi?

Az asztalon szerény reggeli

kikészítve neki,

váratlan kitárulkozás,

élni itt, a nagy hodályban ótvar:

Pestet nem szereti!

Vágyik Horányba, baráti társaságba

és kell család és gyerek,

és remek megélhetést ad majd a póker,

a nagylakás meg gajra megy.

Bérlő ver benne lakhelyet,

vagy tegyük a polcra,

árverezzük, adjuk el habókra,

s felezzünk bevételt!

Nem megy!

Válást sokféleképp megoldhatunk,

dünnyögöm,

közöm amúgy se sincs sok

az életéhez, hiszen csak megcsináltam,

meg felneveltem!

Sokszor rossz tétre tettem

– költő a lelkem –,

engedtem, árvát, játszani.

Rossz gondolatok között

legjobb világot megváltani!

Így aztán megyek,

s a tisztánlátás érdekében

függönyt, ablakot mosok,

hozok vázámba pár új barkaágat,

főzök ebédet és kifésülöm a kutyámat,

hadd lásson vonalkódosan.

Beszéltem Líviámmal, mert hiányzott

a hangja.

Akarja, nem akarja

mint forgalomból kivont széttépett

kék húszas

két fele, más-más zsebekben, tájakon,

a hasadás mentén összeillesztve

örökre összetartozunk.

Ez volt a ma, jelentem!

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.02.