JELENTÉSEK KÖNYVE XI.

Jelentéseim a csöndből sok helyre küldtem.

Leírtam gonddal, észrevettem:

Elfogytak lassan a hajók.

Hegymenetben csak hétvégén

pörög lapátkerék barázdát szántva

öreg Isteren, és hátizsákos turistanép

vidám zaját nem hordja szél a partra.

Leírtam,

talán a változásokat kigondoló,

atlanti pezsgést áhító sem így akarta,

és elképzelhető,

ma tudja már, hogy hibázott.

Verőce kisvasútján a világot

ma nem váltja senki meg.

Írásom ím elküldtem a Barátnak.

Benne volt:

Kedves ember, én Téged is látlak ám,

hiába bújsz:

Megfogyott itt a gyermekzsivaj.

Kislapát, nagy gödröt homokba

ritkán kapar csapdaként küszhalaknak.

A régi boltban áruhiány.

Gyakran változik tulajdonos.

Monoton elfolyó, barna víz

kopottra mos mindent,

mi egykor téged is megfogott,

őrszemnek ültetett lösz-homokra.

Emlékeink, volt házadon

évente kétszer változó

új lakó névtábláival

kopnak egyre.

Bajcsy-bácsinál, hol reggelente

barna sör várt parti sakkhoz,

már időt se mérnek.

A napraforgóban, Ady-t gúnyoló nevű

átok-füvek az égig érnek.

llezüllött társaság önt föl garatra

naponta Schöllerájban.

Kopasz nő rikácsol, és vastag,

zsíros gatyában esnek el, a hazaúton

kifundált izmusok.

Sülnek halak és lángos is néhanap.

Fogy erősen. Élet és tisztesség is maradt

még mutatóba.

Iván még megvan.

Imbolyog biciklin

menetrend szerint.

Nem oly rég, sátoros ünnepen,

otthonba vitte szürke autó

sok kóbor kutyának szűkszavú,

szép gondozóját, Mariannt.

Kivágták lányom orgonáját is

új Isten nevében.

A nárciszost dróttal kerítette

sétáló lábak elől

a Pénz.

Balog Gábor

-csataloo-

2011.07.18.