TÍZEZER LÉPÉS

Lépésekben az Omega

még megelőz.

Írott gondolatokban még lemaradok.

Így is marad – vélhetőn.

Lusta,

vagy kényes, áttételesen megjelenő

kritikára vagyok kevésbé fogékony.

Jósolni nem akarok.

Alapból loo-Kasszandra,

csak érzem,

elég, ha tudom a holnapom.

Az én fakardos vitézem,

a bennem élő,

már jó ideje búcsúzik.

Ragaszkodik is egyben,

hogy változó világnak meg ne feleljen.

Tartsa idolnak

sosem ráncosodó szép ideáljait.

Fájó lábbal is táncolni,

bálba menjen.

Maradjon ember!

Legyen esendő,

engedjen vitában, és elfogadja

ritmusát-léptét annak is,

mivel már léptet tartani nem tud,

s nem is érdemes!

Maradjon vén gyerek!

Legyen elég neki az egy-az- Isten,

és azt a semmiség Tíz Parancsolatot,

kis felfogásbéli különbségeket is feledve

mind-mind betartsa!

Magától követeli:

reggel madarat lessen,

az éjszakában nőt öleljen,

évente egyszer templomba menjen,

és napi imáit elmormolja rendesen,

vessző, felkiáltójelet sem kihagyva

minden kutyasétáltatáskor.

Fakardos vitézem rég halott.

Én meg élek!

Szerelemben,

minden eljövő holnapig.

Hogy lezárjam, s a vallomás profán is legyen,

bár tudom, lektorom majd kihúzza, leírom:

illatos halott sosem leszek!

Csak fehér.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.07.29.