PUSZTÍTÁS IDEJÉN

(allegória)

Hadvezér!

Voltál-e úgy, hogy

a rézkürtök hangját füledben felülírta

nyírségi falu csendjébe csengető harang?

Mondd, elnyomta-é a giling-galang

a kezdetet, eredetet,

gyermekkorod útkereséseit?

Mondd, megtagadtad-é hited,

vagy álarcot öltöttél már akkor is,

mint később, oly annyiszor?

Látlak. Hordozza kedves személyed

kicsiny, rám szabott

magántörténelem,

a kor,

a köröttem minden vetésem elnyomó dudva,

a por, ha felverem sarus lábaimmal,

de pajzsomon

ma is hordozom terhét édes tudatnak,

hogy rátermettet emeltem magasba

veled.

Hadvezér!

Minap a Krőzusok asztalánál ültél,

népből kinőtt, és paktumoztál.

Mondd, minek?

Elfelejtetted tán,

hogy egy hasad van

és gyomrod csak azt emészti meg,

mit szabályok szerint készített

ünnep- és hétköznapokra munka,

rozs, árpa, búza magva,

istenekért oltáron áldozott bárány,

vére ad?

Karmos karvalyok tálalta étkek

a szövetségedet rúgják fel velem.

Mi a baj Caesar?

Nem segíthetek?

Ha elvesztetted túlélés-képleted,

hidd, tudd,

én, őrzöm! Neked!

Lehetnél újra a zászló,

csak bíznál magadban!

Nem félnéd Brutusok késeit!

Keresd magad, a szellemekben,

hozzád tartozó, törött-töretlen életekben,

halld csöndes harangba öntötten,

rézkürtökkel ötvözötten

a benned áldásként megfogalmazottat,

a JÓT.

Bennük, tömegben,

halkuló hangban,

egy vitatott létű létező,

neked, döntéseidben szabad

választást megengedő Isten

üzen.

Víz, mindent elmosó,

örök,

szikláról fátyolként lehulló,

széteső,

a mélyben újra erős iramként látható,

világ-váltásra kész, készülő

nagy-nagy folyamban:

panaszunk és a hallgatásunk.

Győztes Hadvezér!

Itt, légiónk által még

meg nem hódított Pannon tájakon

népek csak jönnek, meg mennek,

élnek pár perc-időt a hosszútávban,

szövetkezni csak rablásra képesek.

Nagyravágyás mozgatja őket: testvér-gyűlölet.

A „vetni-aratni kell, családot tartani” helyett

félrevezet minden

catókban, catullusokban megírt féligazság!

Maszlag csupán.

Temetünk ma is, Caesar.

Téged, kicsit.

Látjuk, hogy ülsz a hatalom asztalához.

Jó arc maradtál, vesztes helyen.

Már születésedtől előkelő vagy,

sugárzik arcodról az értelem.

Ébresztésre szánt fricska!

Mondd!

Vérvonal szerint Te római,

Augustus, vagy makacs, erősebb,

Marcus, a férfi lesz pusztítás után

– ha élsz még –

az elvbarátod?

Balog Gábor

-csataloo-

2024.07.21.