A SZERELEM ARCA

A szerelem arca egyetlen rózsa

egy szelíden mosolygó

leányarc előtt.

Fura egy érzés.

Kezdek valóban öregedni.

Visszajönnek

gyermekkor képei.

A jelen, napi harc-robot

csak másodlagos,

szinte súlytalan,

amint görbíti hátam.

Érdekes, a rohanásban,

mily nyugodt

az emlékek hada.

Bájos a kép!

Bakancsban jártunk hegyet!

Lélekszorító:

Házunk ablakából,

anyám integet

két csibész fiának,

kik megdobáltak minden

kóbor macskát

és futottak kutyák elől.

A szerelem arca egyetlen rózsa

egy szelíden mosolygó

leányarc előtt.

Furcsa!

Csak mélyebbre ég.

Kirostált múlt.

Az összes. Töredék.

Kopott lebuj, félittas zenész,

és az ének.

Hévvel, hittel dalolt.

Hosszú sorokba rendeződnek

dallamos nevek.

Fejbefénykép.

Album.

Benne történetek,

pózok, visszatérő,

változó részletek,

és minden oldalon

ott a vízjel:

A szerelem arca.

Szelíden mosolygó leányarc.

Egy.

Rózsaszál mögött.