AZ AZ ÉNEK

Azt az éneket

tőled tanultam anyám!

Ágyamnál ültél minden este

és fülembe írta a hangod.

Érzem ma is, kezem fogod,

és mondanád újra, hogy szeretsz,

aludjak el.

Azt az éneket őrzöm anyám.

Osztottam belőle kedveseknek.

Ágyukra ültem, fogtam kezük,

s igaz ma már a múltidőbe vesznek,

de látom szép arcukat.

A dallam ott él két fiam fülében.

Fél strófa túl az óceánon,

másik fele anyahiányon felnőtt

kisebbikemnél.

A messzeségben elsőszülöttem,

szép, már felnőtt lányait tanítja rá.