ADATVÉDELEM

Ugyan ki törődne

plusz tíz kilóddal,

ha mellettem

szedted volna fel?

Színes gömböket

aggatna rá,

vagy hosszanti csíkos

ruhába dugná,

kendőzné az értelem,

és aranyport szórna rá

közös múlt.

Amiből nem jutott.

Érthető,

másképp döntöttünk,

és idő hiába tart térképet

most elénk,

egyszervolt másik útról,

visszatalálni az induláshoz

ki tudna?

Tudod, érdekes,

és oly érdektelen

minden meséd

húsz évre visszamenve!

Hol voltam én,

miért nem voltam benne?

És tudod, ha mondod,

benned éltem,

sokat nem érdekel.

Elmentem – pont.

Se öröm, se gond

nem volt megosztott

és ma sincs esély,

hogy osztogassunk.

Tudod,

minden beszélgetésnek

csak egy a bája:

a visszanézés,

ahol süldőlány mellett

feszítek

büszke mosollyal.

Kétszer készített kép,

lekapva ott és akkor

a pillanat varázsát,

voltál királylány,

főszereplő,

én mellékalak.

A kép, mit most

leképezek,

bár vonásra egyezik,

rajta csak ketten vagyunk

statiszták.

Pecsétet kéne ütni rá,

nagy, piros pecsétet,

hogy ötven évre titkosítunk,

minden volt álmot,

beszélgetést,

s ígérhetnénk

büntetést is

a titokszegőnek.