ELÉGIA

A derengés sem ébred már

kora négykor.

Leanderek mögött a kerítésen

még adja vissza tegnap begyűjtött fényét

piros led-lámpa, technika giccse.

A denevér portyáit már befejezte,

dalos madaraim várnak még

az ébredéssel.

Július búcsúzik idei évtől.

Anna már elment,

eltáncolta választott táncát a tavon,

Két medence közt a hegyről,

gardára les vén halász.

Tudja, csapata már fél évszázada nem jön,

de benne még él a remény.

Ciklámenes, illatos Juditka

vár köszöntést a déli parton,

és pesti piacon sandán,

várakozón lesi már

augusztus Lőrince a dinnyét.

Zsidócseresznye piroslik

héjában a harmadik kertben.

Elszürcsölnék egy kávét.

Múltjaim túl korán eldobott

csikkjei egyikébe bíz'

beleszívnék egy slukknyit,

de tiltja jelenem a múltat megidézni.

Hajnali jó konyakom is

csak kósza ábránd.

Megjött a rigóm fürödni!

Ideje visszafeküdnöm, vagy nekem is

beállni zuhany alá,

hogy hagyjalak ébredni világ!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.07.29.