BORDACSONT

Valami lónyállal akartam

elverni szomjamat,

de olyant, köztudottan, nem iszom.

Szódát rendeltem

motoros futárral,

elvégre nyár van,

és futárra futja, ha ingyenes.

Jött is Sétáló Jancsi, trappban,

kért némi pénzt, s

könnyített világfájdalmamon.

A rusnya elkap akkor is,

ha oka-dolga semmi,

ha borotválkozom, nem vakban,

tükörben,

ha a híreket olvasom,

pémarit látom a legújabb

ránctalanítás után, vagy

a világvége, meg krízis elemzéseket

hallgatom.

A vérnyomásom is beállt.

Erről, röpke tudósítást is küldtem

erre-arra,

és elméláztam azon,

Kriszta feneke de szép,

kettős halmok közt a legnagyobb,

kívánatos,

és jó lenne vele indulni

hajókirándulásra.

Szeretek „hajókirándulni”! Tudod?

Alattunk a víz,

s fenn a fedélzeten, nekünk

nyílik meg Prága

varázsos arca, a Vltaván.

Bor- és sörvirág terem rendelésre,

s utána ágy, szerelem,

s végül, mindössze hatszáz,

lenyomva kilométerekben,

és saját Dunádat láthatod Pestnél.

Jó esetben dinnyehéj-mentesen.

Világfájdalom?

Ízületeiben megkopott, roskatag,

beteg világban furcsa luxus,

felnagyított kishitűség!

Pazarlása szűken mért idődnek,

randevú, találkozás, ahova

félszeid miatt el se mész.

Ésszel még nem érted fel,

hogy minden zsákutcából a

visszafordulás,

lehetősége új találkozásnak

egy-egy reménnyel,

amit majd kihord az idő,

régi, vagy éppen megtalált nő,

kikerekedett,

netán alapból jó, nagy fenékkel.

Az általánosságokat és a változást

– lehet szűrőkön át megértő –

azokat csak óvatosan dicsőítő,

esendő,

BORDACSONT.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.