RÁKÉNYSZERÍTVE

Jó utat nekem!

Pormacskát felverő talpam alá

port.

Kulacsomba?

talán bort!

S, ha nincs, szűretlen folyóvizet!

Gazdag, szegény egyformán fizet az életért!

Jó utat nekem!

Mert maradok,

látni kívánnám

az indulást, a célt.

Hiú ábránd, tudom,

nincs hatalom, ami megmutatná a "merré"-t,

vakon kell botladoznom,

mint mindenkinek.

Jó utat nekem

Virág sem kell már és tarisznya sem!

Saruim tervezem letenni

vett irányt megmutatva,

s hordani rájuk

gát-vagy bányakövet,

ne lássa senki,

merre jártam.

Magam leszek a kámfor,

máskor meg szippantott pézsmaillat,

az illat,

az a csöppnyi füst a légben,

aminek nem marad nyoma.

Balog Gábor

-csataloo-

2123.07.07.21.30.