BAKANCSLISTA

Tarhonya, nagyi-tarhonya,

fekete, zöld és rózsabors, egész,

no meg cukor.

Öregkor bakancslistája

boltba indulás előtt.

Gondosan felírva,

a pénztárca ablakos oldalára ragasztva.

Alatta arc,

igazolványkép méretű.

„ ...indulok, értem, értem üzenget a zsenge határ”

• Áprily

És tényleg indulok,

és értem is, felfogom,

és teszek, mint mások is érte,

mert tudom, indulni mindig nehézkes,

csak, ha hajtanak,

akkor könnyebb, háton az ostorszíj.

Előttem tág határ,

barázdák, meg billegetők!

Az a kis kockakép jár fejemben,

süt át a nyolcrétegű bőr takarásán,

meg a párja, az enyém,

ahol harmincnyolc évesen eljátszom

az igazgatót lencse fókuszának,

mert nyakamba akadt

a feladat.

„ ...indulok, értem, értem üzenet a zsenge határ”

• Áprily

Tág szemmel nézem

a kivilágítatlan országutat.

Sötét az éjszaka még,

ilyenkor a félős pupilla, a mélység

oly széles, mint

fekete vizei Bergennek,

a messzi Norvégiába szakadt

első szerelemnek.

Módjával ugyan, de nyomom

a gázt, és

természetesen,

nem abba az irányba megyek, amerre kell,

és kiöl az agyamból mindent

a bakancslista, meg a fénykép.

„indulok, értem, értem üzenget a zsenge határ”

• Áprily

A fű sem zsenge,

határok sincsenek már,

s a rózsaborsot ki ne felejtsem!

Kell az esztétikához,

ha főznék még, egyszer,

valami kedvemhez illőt,

hogy megkínáljam vele

a professzor leszármazottját,

okos túlélőt, Saroltát,

és húrjait vesztett gitáromon

Viszockij utánzatot plöntyögnék neki,

mert úgy sem értené, miről szól.

Indulok.

Érted?

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.26.