A NEGYEDIK MADÁRJÓS

Bölcsek között a bölcs.

Vénségben fiatal.

A hajnal a hetedik dombon

várta, s meg is jelent.

Bíbort nem látott tógáját úgy kötötte, hogy épp takarjon részeket, testből életből, de tudásból mindenek fölött. Régről ismert változó világot, tájat, folyót, tavat, bozótost, amiben énekes, zsákmány-madarak laknak, sasokat a réti fészken, fogyó erdőben, meg átutazókat, vándorokat, fecskéket, akiket nyelvükért pusztít Róma.

A hetedik dombon

elgondolkodott

hazugságain,

Képletes, talányokban, iparban gyártott

rébuszain,

és nyugtázta is a hozadékot,

A hasba befalt életet. Nem volt rossz egyáltalán (!),

mondta magának.

Fél szemmel az égre,

másikkal kóricáló tyúkjaira lesett,

s tolult benne a kérdés,

vajon tojtak-e.

A távolban első röptére készült a reggel.

Kelő Nap.

A madárjós, a negyedik,

a másoknál hitten bölcsebb,

friss vizet öntött tenyerébe.

Arcot mosott és belefeledkezett

az örök télbe, mert tudta

neki az örök, az utolsó

tavasz jön utána.

Balog Gábor,

2022.01.08.