MÁMOR MAGÁNYBAN

Nézd!

A hajnal, fésületlen,

kibontott, éjszakára eltett

hajjal még párnám csücskiben pihen,

nem ébred,

levenni elfelejtett maszkja

arcára száradt,

de már nem ijeszt.

Nézd!

Teste halmait, a dúst,

a visszafogottat,

takaróm takarja,

fényei bennem ébredeznek

övön alul.

Visszafogottság,

az „alvót ne ébreszd”

érzés tolul,

mosolygok.

Fejemnél citromfa,

kettő, hoz megkésett virágot,

bódít,

andalítna, ha hagynám.

A csillagablakon túl

zivatarfelhők vonulnak,

a holdsütésnek árnyékot adnak

kérten-kéretlenül.

Bóklászok egyet, éjben az udvaron

és visszafekszem.

Ébredj velem!

2021.08.18.

-loo-