A CSATALOO ÉS AZ ÜLTETETT LIBA ESETET

Mátyáskor ültettet tojás szülötte

gágog.

Szór átkot, ültet sanda kételyt

lányt-féltő fülekbe.

 

Itt ráncok, ott sima bőr.

Ott félszek, itt remények,

Felvetted már fehér ruhádat?

Te annyit. Én, ki tudja, mennyit élek?

Porontynak jut-e

naponta étek,

vagy néhány jótékony lélek

kalapba pottyantott

rég kivont forintja lesz a jussa,

válthatja koppra, hopp helyett?

 

Hang beszólt, terasz alatti csöndbe.

Asztal körül, kis körökbe’ gurgulázott

a giling-galang.

Érc, tömör. Harang.

Mozdul a nyelv, benne nyelvel.

Időnként nem tudom,

mit kezdenék az életemmel,

ha újra raknák

a hegymenetbe rám szabott

hátizsákot.

 

Ahogy a libát,

jégtörő Mátyás napján

viszálykodót hallom,

– persze, gágog –

kor és érzelem-függetlenül,

lehet,

feláldoznám Izsákot.

 

-csataloo-