CSILLAG

Csak suhant abban, amit mi éternek hívunk.

Végtelen, vagy ahhoz közeli térben,

hidegben.

Ember-felfogás, tudás szerint semmi tudata,

szerves vegyületeknek nincs kikombinálható alapja,

vagy ha mégis, csak hibernált nyoma.

Láthatatlan és ismeretlen.

Suhant örökre görbe pályán.

Ott nekünk fenn, és itt lenn

a világegyetemben

az egyetlen nem létező az egyenes!

Nincs anyagi lételem, nincs

energiasugár, ami innen-oda

eljut úgy,

hogy nincs rá hatással mások vonzása,

billegés erők-ellenerők között!

Mint te meg én.

Földi ember mondja nagy tudással,

akadhat pillanat, mikor erők együtthatása nulla,

nincs választása kósza repülő tárgynak,

csak az egyenes út!

Ám az csak része lehet pillanatra a görbe útnak!

Nem mérce-vonalzóval kijelölhető szakasz.

Vers ugyan,

de tanulj matekot-fizikát, ha nem érted!

Görbe minden.

A csillag útja,

s itt a Földön

a sárgarépa, az életút, az ember-gerinc,

a mondóka, hogy "egyenes-egyenes görbe-görbe,

a "három görbe legényke"

és a sajtos éjszakában útjait járó

tanulólegény kis-magyar róka is,

lélek és lélek között a közlekedés,

az esteli imádba

naponta mantrázott fohászaid önös

megkerülhetetlenségei,

a szándékok, a kutakodások,

és még az egymásba simuló két test,

férfi-nő örök, görbeségei csodája is.

Úgy éjjel három körül,

a tetőablakomon át is láthatón,

egy fényes villanással átsuhant a kozmosz

kicsinke része.

Semmi haldoklás,

semmi halál,

csak valami harminchat évek vizslatása után a fény,

fénycsík.

Hajnali hullócsillagom.

Mérhetetlenül igaz baromságokon gondolkodom.

Megölelnek minden táncos,

minden magányos és minden

görbeségeim kuszaságában

még megélhető,

kitudja mennyi éveim.

Balog ÍGábor

-csataloo-

2025.10.03