RÁM SZABOTT PUFAJKA

Öreg vagyok.

Szerettem Lenint?

Kurvára nem, de láttam naponta

fényképét, szobrát,

hallgathattam tőle származó idézetek

naponta bővülő tárházát,

mert

egy zsidó gyáros gyermekének

köldökszemlélése

és az abból kinőtt

fuszulyka-szár,

az azon feltörekvés lehetősége

olyan volt mint a mesék, az álmok.

Szeretem Lenint?

Hogy a rossebbe, hiszen meg sem születtem

mikor márványba balzsamozták,

közben én még majd harmincfél évig

nem voltam sem anyaméhben,

sem apám zsákjában

destruktív teher a kérdéseimmel,

hogy ki-a-som, ugyan ki a som az a Lenin?

És miért pofázik?

És nem voltam-vagyok

sem német ügynök, sem világmegváltó,

csak egy megszületésre várt és világra is jött

kicsinke fasz.

Itt-ott ma költő is talán.

A történelmet, az enyémet úgy ismerem, hogy

belém kötni maga a képtelenség.

Lazán, Leninre szükségem nincsen, de semmi!

Minden fantazmagóriáját meghágták utána jövők.

Alkottak belőle kvázi istent,

úgy, hogy a masszának, amiből

létrehozták, sem Majakovszkíj, sem Jevtusenko

ellentmondani nem mondhatott.

Túl súlyos volt a bárd a fejek fölött,

És sokáig még a Traktoroexporttal szemben

Féliksz szobrát szarták le galambok.

Csak ők. Esetleg varjak is.

Egyedül Jeszenyin élt

kegyelemkenyéren,

s talán még Bulkakov,

és csodaképp le nem nyúzott bőrben

talán a Mester meg a fina,

ja, a fina, a Margaríta.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 10. 30

s