KÉTEZER LÉPÉS

(Ölelj magadhoz)

Most tégy meg huszonhat lépést

a kovácsolt vaskapuig.

Nyikorgasd meg, s kinn vagy az utcán!

Látod?

Ott ahol a semmi szédeleg magában,

egykor apró, sárga házikó állt,

falán fehéren lángbetűs "kötelet a..."

meszeléssel egy télen át, tavaszig.

Jobbra indulsz, újabb kétszáztíz lépés,

és balkezedre négyszintes kocka, rendőrlakások.

Jobbra a géppuskatornyos épület szürke teste,

s ím ott is vagy hajnalok hatkor nyitó

bevásárlásai helyszínén.

Tejbolt, meg „Élelmiszer”,

ahová ne menj be, mert a polcokon

cukorka, nápolyi, édes keksz

és Pik Dám kocka,

rózsaszín krém-zselével töltve

kicsalják cincogó filléreid.

Indulj északra!

Száznyolcvan lépés a moziig.

Télen zárt teremben leshettem falfreskók

meztelen delnőit,

rácsodálkoztam buja szőrzeteikre.

Oda a belépés nem volt tilos.

Nyaranta nők nélkül a mozi átvedlett nyitottá,

s filmek zenéjét hordta azt esti szél

keletre. Fenn a szúnyogok zenéltek,

csillag-háttérvilágításban.

Minden este. Ünnepnap is.

Most egy balra L a következő.

Megint csak kettőszáz.

És nézd csak, ott a sarki bérház!

Egyik ablakából a későnkelő vigyorog.

Rá se ránts, mindig ilyen!

Menj tovább és innentől fogd jól kezem!

Hosszú hétszázakat lépünk,

unalmas utca, de célirányos.

Talán az Irgalmasok kertje az egyetlen titok.

Magas, kerítés, csak a bánatok

buknak át falakon.

Aztán térre érünk,

kinyílik szem, képzelet és

félholdon virít arany kereszt!

Mögötte gyermekkorom szerelme és siratófala:

a Hegy.

Még néhány méter a vissza,

és együtt a lépés, számolt kétezer!

Tölgyfakapu a bal kezednél,

mellette kicsi, aztán a porta, üvegfal,

benne Cerberus.

És állsz velem a nagy leprás koronás

szobra előtt áhítattal.

Most tedd szívemre kezed, ne szégyelld!

Belül hallod majd

fizika halk hangon sorolt törvényeit,

serdülő ifjak lábdobogását, zsibongó életet,

és szépséges fruskák kuncogását

bogárszem, borotvált lábú őzikén.

Ölelj magadhoz és szeress!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 10. 10