VISSZASÉTA JELENIDŐBEN

Gyere! Induljunk másik úton

a vaskapun jobbra kifele!

Két kézzel fogok mutogatni,

szemem régmúlttal lesz tele,

s te látod az eltűnt világot.

Ha kell, megállunk, mesélek egyhuzamban

és a mesék, mert igazak,

gyökeret vernek szép szemedbe,

lombosan kihajtanak íriszedben

csodazölden.

Nézd! Az Egyetem-kert!

Sokaknak ismeretlen.

Kapura rúgtunk kapujára,

és biciklit loptunk, ha röpke fél őrára is,

Tanultunk tekerni váz alatt,

míg futva nem jött a tulajdonos

felpofozni.

Költő a téren.

Költőknél szokásos – a rendőrség állt szemben vele.

Géppisztolyos volt az őrszem.

Virágos ösvényeken kavics.

Nagyapám közötte beteg szemével is

észrevette a leptinotarsát

csak azt tudta, taposni kell

tiszta erővel.

Most át a hatoson.

Tudod itt téli estén majdnem elgázolt a busz.

Apaváróban voltam, s a fagyott havon

futottam volna elé.

Ő kétségbeesetten ordított.

A sofőr is figyelt – megúsztam.

Hal-jegy vagyok.

Itt az iskolám, az első!

Versenyben lestük innen

technikus jelöltekkel párban

leányiskolába induló ikerleányok

növekvő kebleit.

Ha elmaradtak, lent mozgó

kalapkölteményekbe

köptünk versenyt a harmadikról

némi rovókért, rovott múltúak.

Piac volt erre dupla placcon,

egy nyitott, s egy másik

a házak belső udvarában, bújtatottan.

Ott fordult az állomás felé a villamos!

És itt árulták a dinnyét a nyárban.

Lékelve ötöt, míg egyet eladtak.

Még nem volt aszfaltos az utca,

ahol a hegyről lezúdulóban

zápor után a macskaköveket mosta

méteres víz. Vadforrás bújt elő a

malomház falából, s el is tűnt el

valami víznyelőben kissé alább.

Látod? Most romokhoz értünk!

Üljünk valami padra! Itt a csend a jó!

Mögöttünk a sziklafalban

a forrás csobogása sem hallható.

Csak ketten vagyunk

egyforma másikak között

mi is láthatatlanok.

Balra út vezet tovább, föl a hegyre.

Kőbánya, fenyves, csúszós tűlevél.

Holnap megyünk csak arra!

Egy misét mindenképp megér!

S ha már mise, nézd ott a dombon előttünk

a vörössipkás fehér templomot!

Előtte kereszt idézi pestis borzalmait,

alatta mélység.

Ha jól figyelsz, látod te is,

ahogy múltjaim lábat lógázva kiülnek

hosszan trécselni a sziklafalra.

Fogd, fogd a kezem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 10. 11