FURCSA GONDOLATOK

Az óra átállt megint.

Az új időben tavalyi károgással

mondanak régi dalokat a dolmányosok.

Varjak, megszokott útjukon a Nagybani felé.

A csillagok már alszanak.

A kutyafuttatón elterült köd már oszladozóban,

mint a világ megszokott rendje köröttem.

Furcsa kérdésen gondolkodom:

Ha a létezés a „valami”,

és elmúlóban az a „valami”,

elérhet-e olyan pontot, hogy

maga a létezés már nem létezik?

A megszűnő lét megszüli-e

korábbi létezése hiányát,

ami csak nőne-nőne kis ideig

( a növekedés sem örök térbe-időben),

majd az idő múlásával megáll?

Visszafordul a lét-nem lét metszéspont felé,

másodszor is megerősítve

hogy a valamiből semmi lett?

A „valami” és a semmi közötti harc

értelmetlen! A semmi, mint olyan

nem is létezik!

Kifőtt a kávé, ideje felkortyolni!

Tán lesznek vidámabb gondolataim

mára is.

Amúgy?

Csak a megszokott, jó, öreg

bolond vagyok. De szeretnek!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 27