BOLDOGSÁGKERESÉS

Hajnalra elfelejtette az eső,

milyen a koppanása.

Csak szemerkél, csendesen szitál,

vagy szemetel,

bár ez utóbbi inkább a fákra,

a fákra jellemző.

Hullatják sárga-barna, nyárőrző

nyomuk láb alá – zizzenőnek.

Az ágvégek már kopaszok.

Aki megéri tavaszát annak majd újra

akár az égig nőnek, csak kivárni kell.

Szerelmek burkolóznak télelős,

didergő, tartós ölelésbe,

s kinn a mezőn az ősz vetésben

mag korai késztetést érez, hogy kikeljen.

Se korán, se későn, mindig idejében,

Felhővonulás után, darvak vonulása után,

napkelte után enyhe moccanással,

semmi szélben, takarók mezejében

élet letéteményesei, szerelmesek,

mielőtt munkába mennek,

szorosabbra fonják egymáson

az ölelést, a boldogságkeresést.

És megtalálják.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 10. 21