KIMEREVÍTVE

És akkor minden megállt egy pillanatra.

A felhők, az esők vízcseppjei,

neutronok mozgása atomon belül,

a világegyetem, fekete lyukak tágulása

földi szűzhártyák egyszer harsanó repedése,

füvek növése,

a fák növése,

az élet növekvése,

szerelmek szívdobbanása,

ölelés öröme, csecsemőszülések

tolófájásai.

Álmok szövése, pindurka életálmoké,

és temetéseknek csendje is megállt.

Álltak a gyárak, a fegyverropogás

hangja is a levegőben.

Az akasztófán az akasztott

is abbahagyta a szélre himi-limbit,

szél sem volt,

és megkövült az arcokon a kimerevített

kilengésben megállt

fájdalom, vagy a gyűlölet is.

Csak a farkasok feszültek egymásnak

vicsorral pofájukon,

villogó fogakkal,

és a birkákba kettejük között,

a tengermilliárdnyi birkába is belefagyott

a hang, a halk, nyávogó-síró bégetés.

Az Alkotó csak nézte

hűen elveihez.

Ő a Tévedhetetlen arra gondolt,

talán nem kellett volna ezeknek

szabad akarat!

...

A pillanat elmúlt.

És akkor lenn a két egymásnak feszülő oldalon

itt, meg ott is,

valaki megnyomta a gombot.

Mindegy, milyen színűt.

És eltűnt minden szivárvány.

Fenn, kimerevedett világa fölött

a lángokba belefeledkezve

az Alkotó könnyezett.

Talán vakart is egyet bölcs szakállán.

Balog Gábor

.csataloo.

2025. 10. 24