EGYÜTT VELÜK

Megállok közöttük.

Más- és máshol, mégis

pontosan beazonosítható helyen,

parányi vagy nagyobb,

földdel, vagy márvánnyal borított

parcellák között.

Legtöbbször egyedül ma már.

Így alakult és változtatni ezen már nincs,

vagy kevés az idő.

Az idő, mely oly precízen,

örök mozgásban mutatja: mind-mind élnek.

Fogom kezük és fogják kezem:

égi lények.

Sétálunk, történeteket mesélünk

és elmesélem a szerelmeket.

A szerelmeim ott bólogatnak.

A mindennapok összes bája ott

az évente egyszeri találkozásban.

Ahogy mondtam,

amikor mind körém gyűlnek és élnek.

Mert élnek, mint én,

meleg és simogató a kezük,

ismerős hangjuk dalol,

és valahol fenn, nagyon magasban

kék az ég

és mosolyog az Isten.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 10. 30