ELRENDELTETETT

Ilyenkor – bár bevallani nehéz –

a félelmek is felsorakoznak.

Tolongnak virággal kezükben

mécses világításban, piros üvegben,

és táncolnak, mint a lángok.

Beszédesek, de némán azok.

Magukhoz várnak mindörökké,

pedig menni még nem akarok.

Ilyenkor tartogatnak mindig valami újat.

Egy öleléssel, vagy fülbe,

gyónásként súgott szóval

lehúznak magukhoz,

és fel is emelnek a mindenek fölé,

hogy látod, ez az élet!

Évente egyszer, mert tömegben csak

évente egyszer jönnek,

nem a csodákról beszélnek.

Valaki hozzád nőtt közelit kijelölnek,

és rámutatnak:

Ím elrendeltetett!

Nézel tükörbe és nem látod magad.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.11.02