RÓZSÁK NOVEMBERBEN

A hajnali hálaadáson már túl vagyok,

áhítata is leülepedett.

November esőjében,

némi fagyok után

figyelek mellettem eltűnő életet

és a gondolat csapong.

Kezemben metszőollóval látom magam,

ahogy rendezgetem rózsák bokrait.

Nyesem gondosan a törekvéseket.

Adok feladatot a növénynek:

Éld túl támadásomat

és hozz több virágot!

Aztán,

mint hajnali hálaadás utáni gondolat,

beérik bennem a felismerés:

Metszőollót feledve,

szabad akaratomról lemondva

tenné a természet elrendelt dolgát

jobban nélkülem!

És mindez hajnali órán sem azt jelenti,

hogy feleslegesen éltem.

Ki hallja? Ki nem!

Ne feleljen!

Nem feleslegesen éltem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 25