KICSITÓTÓ

Kutyám öreg.

Statisztika szerint még akadhat egy-két éve,

hogy feloldja a meg- megszakított

ember-magányt.

Adja, mit adott tizenegy éven át,

táncoló, alul-kuplungos kis vagányt,

nyalintson szája szélén, ha éhes,

mancsát kezemre-lábamra tegye,

ha beszédes kedvében van.

Daganatos.

Hirtelen jött az öregkori dudor.

A nyakon, hol máshol?

Rajtam áll, eldönthetem mit tegyek,

hogyan akarom!

Viszem henteshez, hogy kivágja

ismeretlen gyógyulás eséllyel,

vagy rábízom a sorsra,

legyen, ahogy elrendeltetett?!

Hiszek tudatos számításban.

A Tervező mindentudó igazában!

És hiszek az elrendeltetésben is!

Hisz' hogyan ne gondolt volna arra,

hogy rosszul jár majd a lelkes állat,

ha magára marad egyedül?

Miért ne jutalmazná akár azzal,

hogy nem menekül, megéli sorsát,

ahogy én is majd a magamét?

A feladatokban is hiszek.

Ma állatorvoshoz megyek!

Meghallgatom, segítségével mit tehetek,

hogy akár az eb kárára is,

meghosszabbítsanak egy életet.

Merre billen majd a mérleg?

Egyszeri, vagy hosszú

szenvedésével fizetek

én a kapott ezernyi jóért,

ha egyedül hagyom

és nála korábban elmegyek?

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 04.