SZERETŐK HAJNALA

Az ősz hajnali esője itatta kertem.

Az meg szivacs, itta, mint

buszmegálló előtt a bodegánál

a munkás a kisfelest műszak előtt.

Jól eshetett!

A kerti székben lepergettem

a tegnapi filmet. Oly

jó volt a tőle-nekem lopott idő,

hogy az éjszakában, felejtve

fogyókúrák összes szabályait,

híztam azonnal.

Böjtje meglesz a mában.

Most tervezem.

Vár vasárnap békéje.

Tán templomba megyek, meghallgatom

mit mond az írás,

s milyen mázat rak rá ötvenkét vasárnapok

nem változó kényszere, és lehet

beáldozom oltáron – csak úgy –

semmi ellenszolgáltatásért

az összes múltjaim.

Nagy kupacnyi lesz.

Majd fél hét felé ma is berobban

a fény naponta győztes-vesztes

örök háborúja a sötéttel.

És akkor?

Akkor magamhoz ölelem,

ünnepnapjaim kényszerű magányát.

Nincs mese! Ha már sikerrel felébredtem,

túl vagyok kávén: megérdemlem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 09. 28