JÓ VADÁSZATOT

Nyitott tenyérrel jönnek.

Felfelé fordítottal, mutatva,

fegyvert nem viselnek.

„Hozzám? Honnan, miért?”

„ A rejtett aranyért, a bazaltban

megbúvó gyémántokért,

falat kenyérért, jó szóért!

A mindenért, ami megbújik benned!"

„Tévedtek!”-mondom.

Arany-gyémántot

nem leltek bennem, nincs!

Talán, ha szívemben

néha felhőket karistol nagy érzés,

egyesek úgy hívják: szerelem.

ami ha visszhangos,

ha visszhangtalan,

nyomot hagy,

bőrbe és emlékekbe ég,

sebet ejt, nyomában heg marad,

de a varr begyógyulása, amíg a sebről lehullik

az fáj erősen.

Figyelnek.

Ismerem magam.

A nyitott, felfelé néző tenyérrel érkezőket

is mind ismerem, jutott belőlük.

Jó szívvel emlékezem

a mindegyikre.

És az önértékeléssel helyenként gond lehet,

de emlékeimben nem tévedek.

Raktározzák, kötik kötetbe

napjaim, emlékszenek, ahol felejtek,

megtalálják, ha elrejtek

bánatot, s kihámozzák

nagy kupac félénk takarásból

a maguk alkotta embert,

ami többnyire nem én vagyok.

Teli az éjszakáim csillagos egekkel.

neveik ismerem.

Kibékültem sorsom összes trükkjeivel,

és már nincs sehol verem amibe beleessem.

Csillagászok nagy, fekete lyukairól álmodom,

hátha beszippant

egy kóbor

erre tévedt, hogy felejtsek, és elfelejtsenek.

Jó vadászatot, utómkor!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 09. 23