ÚJ VILÁG 1.

Néha szívemig ér az örömérzet,

micsoda szép világban élhetek!

Költőnő meséli műfogakkal,

vacogtatva a múltjait,

micsoga nő is volt az anyja, aki,

ha félrelépett, mindig félretett

valami ajándékocskát neki húsvétra,

karácsonyra,

és cipőt is vett a Jani-, meg a Sanyibácsi-pénzből,

és csak a Feribácsi fogdosta meg őt

– akkor még pubertást, nem túlzottan szendét – ,

és az sem volt rossz.

Néha úgy elkap az a melegség!

Szétárad bennem, mint az Örömóda hangfolyama,

már éppen tapsikolnék

a húsvéti nyuszinak,

amit a költőnő anyja kapott

azoktól a bácsiktól,

és kapott később lánya is bevallottan.

megötszörözve a tényszerűn begyűjtötteket,

és kezdem felfogni,

mekkora arc is a nő,

aki ezt megírta!

Megéhezem és nézek szellemi táplálék után.

Végigolvasom a könyvtár legnehezebb műveit,

súlyra és tartalomra hatodszor mindet.

Mondok egy laza imát a pénzlehúzó

maszek könyvkiadókért.

Az újságírókból költővé-íróvá imágósodott

tanulatlanokért.

A celebekért. Az anyanyelv megtaposóiért.

Keresem békéjét a szónak

ismerteknél és ismeretleneknél,

elfeledetteknél, szúette faragványban korhadóknál,

vagy bronzba öntötteknél,

Anonymus szobrok csuklyája alatt.

Az éhség valamely'st enyhül.

Néhány nagy nevű magyar deviánst

szívemre ölelek, barátkoztatom őket

kedvenc elfeledetteimmel,

s ahogy a csönd nő köröttem

nézem, ahogy a szél vadul a szemköpszti

jegenyenyár hegyét tépi lihegve.

Elgondolkodom szép időkről, mikor még

fejből tudtam a római pápa telefonszámát,

amit ma jobb ha nem tudok.

Beleszaggintok a szomszéd vacsoraillatba

és naplezáróként

szívből jött jókívánságom postázom

a Jancsi-Feri-meg Sanyibácsis, anyját dicsérő

modern ikonnak. Brávó!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.08.06