A NEGYEDIK KERESZT

Keresem, s nem tudom eldönteni,

merről jön a hang.

A te hangod.

A hajszálaid egymáshoz súrlódása,

ahogy bele-belekap a szél.

A talpaid, meztelen talpak surranása

frissen hullt levélen az erdőn.

És a kép is távoli, elmosódott

amit látok.

Homlokodon a verejték születését,

majd a cseppet, ahogy lehull.

Zöld vizek mélységét szemedben.

Hátadon fekszel a fűben,

és felhők mögül kibukkanó kósza sugár

táncol arcodon.

Szemben állsz velem.

Játékosan forgatod fejed,

hogy „nem, nincs”!

És egyetlen hosszú copfba font hajad

mint az inga – kileng.

Döbbenten állok.

Elhinnem nehéz.

Árnnyá, lélekké váltál, míg vártalak?

Éreztem.

A konyhában, a tűzön

felborult a kávé.

összecsörrentek fazekak.

Azt hittem, már megint "Nagymami!",

de te voltál...

Mondd! Szólj, hogy csak álom!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 09. 16