ÚJ VILÁG 2

Csócsálom szavait kedves embernek.

Csupa pátosz és történelmi nagyság,

csak lehessen valami vetülése a fénynek rá is belőlük.

Szervez, dicsér, egekbe emel minden

satnya vénát, az sosem veszélyezteti majd

kétes jövőjét.

Olyannyira vér-magyar, hogy szimpla magyarként

beleszégyenkezem.

Tisztasága mosószerszagú, frissen, teregetésre kivett.

És tereget! Mi mást,

hisz csak így lehet elfogadottja, vezére

semmirejóknak.

A háttérben, mint középkor mester-festményein,

elnagyoltan látszanak valami hegyek.

Falu, tyúkudvar, kóricálás,

s a szóban megfestett vászon mögött az ember,

aki istállót sosem szagolt.

Mint retekben a pudva,

benne élnek, kelnek életre nagy csaták,

és mindegy, győz, vagy elbukik a hős,

szedné rímekbe a szerencsétlen ezt is-azt is.

Kétszeres Krisztus-korú hölgykoszorú

tépked levélben, zöld mezőben babért homlokára,

hogy Stanger pillanatragasztóval majd odaragassza,

mert megéri. Talán nekik is cseppen valami!

Hajrá, Hölgyeim!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.08.06