GYULAI UTCA

Játszik velem a képzelet.

Nagy park nyírt pázsitjában fekszem,

százszorszépek között.

Fejem alatt összekulcsolt két kezem

és nézem az eget.

Nincs bennem vágyakozás repülni,

a napfény vakító, és szárnyalástól

visszatart a fű illata, a virágok bibéi.

Mindennek létezik valóságalapja!

A képnek, mit álmodok,

szűk gyulai utcák házai előtt

tenyérnyi földdarab,

nyírott az is, mind angolkertek éke,

benne ezernyi százszorszép.

Meg én, ahogy bóklászok

az éjszakában, kezemben póráz,

és szaglászó fehér kutya

diktálja útjaim kanyargásait

hajnali csillaghalálokig.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.09 24