KISNYÚL

Megígérem, többet nem horkolok!

Sanda származásügyi orrsövényferdülésem

míg lehet, ébrenlétemmel feledtetem,

aztán meg, míg téged el nem nyom

a sosem lesz álom csak fáradt-felszínes alvás,

majd magamat csipkedem.

Így mikor ébredsz

és fekszem melletted, mint valami férj,

élettárs, szerető, vagy vadidegen,

igazi tuskó, horkolás-mentesen,

az éjszakában csendesen elmosolyodhatsz!

Gondolhatsz arra, hogy jó,

időnkén elviselhető velem

a korommal együtt járó kényszerű türelem,

és ha öreg is vagyok,

nincs belőlem semmi felemlíthető oda-se vissza,

se ingatlan se bankbetét, se kóbor verssorok

– legalább nem horkolok!

Csak ritkán! Amikor itt vagy!

És kizsigerelt a sorsod, és nem aludtál előtte éjszaka és

tizenhat tonna szén helyett tizenöt órád volt

véget nem érő napra-nap robotba',

harminchat fokba', hol vízszintesen, hol hajolva.

Ha alszom, nem álmodok,

legföljebb rúgkapálok – időnként megkerget valami rém,

mert füvek nélkül is vannak látomásaim.

Nem egy!

(Diplomaosztó, hogy nekem nem adnak,

sínek között engem kergető nő,

annak férje, vagy egy pávián,

életfonál, amit csak úgy szabdalnak valami Párkák,

üres pénztárca pénztár előtt,

esküvő, egyszerre három is,

meg az itt a piros-hol a piros,

hogy sok közül melyik a kurva?

Na jó, egy jó, csomó szép álmom is van.

Közülük megvalósítható.

Szám szerint de egy sem!

Horkolás-mentesen!

És minden álmaim elmesélem,

díszdobozba, meg sztaniolpapírba csomagolom

az ajándékaim, ha nem virágok.

(Bort, pálgyinkát nem. Kifranc él azzal?)

Ha netán melletted-létem

értelmezni lenne késztetésed,

a fent leírtnál többre-másra gondolnál,

akkor az egész

csak apró, picinke-törpe,

muszka-nyuszka:

KISNYÚL!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.08.03