HAMUTARTÓK

Tulajdonképpen ma sem értem,

miért maradt meg

vagy öt hamutartóm, azután,

hogy a dohányzást befejeztem.

Hittem? Miben?

Tán abban, hogy fénytörő füstök erdejéből

kikecmeregtem,

és ritkább lett (ez tény!) a kötelező függönymosás.

Életem legőszintébb felvételét készítettem

igaz tanúmmal, egy estet végigdalolva, tegnap.

Nem lezárva, csak visszanézve álmodott jövőket.

Némi múlt időt pengettünk léggitáron

és nevettünk önmagunkon.

Megmosolygást kikényszerítő sorsokon.

A hangulatba, mert abból volt hullazsáknyi,

belejátszottak a füstök.

Fénytörők, emlékezők.

Hamutartóim új életre keltek.

Táncra perdültek sok jó napjaim,

Anyáink idéztük, meg szerelmeink,

és kimondatlanul vártunk egy érkezőre,

ha csak lélekben akkor is eljövőre

fölöslegesen.

Szép este volt. Hálám a fentinek, hogy megéltem.

Most csomagolok. Magamnak elalvás előtt megígértem.

A csikk-tartó égetett agyag, csiszolt üveg,

míves, porcelán ma derűsen ébred.

Akad holnapja mindnek.

A bérelt furgont várom, hogy hazaköltöztethessem

időben, távolságban, három télben

kitartott, rám bízott,

hajléktalan kölcsönvirágaim.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 08. 17